Gyerekkorom óta imádom az állatokat. A Körös partján, Kunszentmártonban nőttem fel, ahol a házunk kertje mindig tele volt háziállatokkal – macskák, kutyák, baromfi, nyulak.

Hazaértem az iskolából, átöltöztem és máris rohantam a kutyákhoz játszani, velük töltöttem az egész délutánt. Ez a rajongás a mai napig tart.

Első találkozásom a whippettel, Budapestre költözésemkor történt. Egy idős whippet pár szállt fel a buszra gazdijukkal. Csodáltam eleganciájukat, törékeny termetüket, bájos tekintetüket, különleges lényüket. Jelenlétük feltöltött és színt vitt a napomba.

Ez az élmény mély nyomot hagyott bennem, később nem volt kérdés, hogy melyik fajtát válasszam.

Amikor elkezdtem whippet kölyköt keresgélni, még nem is sejtettem, mekkora feladattal állok szemben. Akkor még nem tudtam, hogy a törékeny, elbűvölő külső mögött egy igazi makacs kis sárkány rejtőzik. Kaptam hideget és meleget, sokat nevettem a kis whippet gyerkőcön és sokszor sírtam a dühtől, hisz mindig meg tudott lepni valami vadiúj rosszalkodással.

Szerencsére szeretem a nagy kihívásokat és jómagam is öntörvényű, független személyiség vagyok – türelmet pedig sosem árt tanulni.

Amikor ezt a fajtát választottam, nem ismertem az agaras sportokat, soha nem voltam agárversenyen és kiállításon sem. Szinte egyik napról a másikra csöppentem ebbe a világba, s ez a hobby jelenleg kitölti majd minden napomat (az edzések révén) és legtöbb hétvégémet (a versenyek, kiállítások miatt). Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus sikereket érünk majd el.