Dinamit, Mili testvére, kevéssel 1 éves kora után került hozzánk, elég siralmas testi és lelki állapotban. Nagy dilemma volt számomra a befogadása, hiszen ismerve Milit, tudtam, hogy nem fog örülni érkezésének.
Nagyon bíztam benne, hogy jó hatással lesznek egymásra – ami végül be is bizonyosodott.

Teljesen különböző egyéniségek, így fantasztikusan kiegészítik egymást. Mára már Mili nélkül, Dinamit nem érzi magát biztonságban, nyugtalanná, kedvetlenné válik.

Az első napok nagyon nehezen teltek, én magam is küzdöttem legbelül, hogy jó döntést hoztam-e és Dinamit velünk maradjon-e.
Az első pár nap alatt azonban olyan mélyen belopta magát a szívembe, hogy eszem ágában sem volt visszaadni.

Figyelte minden mozdulatom, követett mindenhová, leste még a gondolataimat is – tanulta, hogy mi a szokás nálunk, mit szabad és mit nem.

A szobatisztaság hihetetlenül könnyen ment és a lakásban nagyon nyugodtan viseli magát, mai napig odabent érzi magát igazán biztonságban. Sajnos az utcán nagyon ideges, félénk, az emberekkel szemben bizalmatlan és zárkózott. Számára nem az utcai, hanem a nyugodt erdei vagy mezei séták jelentik az örömet, ahol nincsenek autók, hangos zajok és idegen emberek.

A múltját ismerve és a lelki állapotát látva szinte meg sem fordult a fejemben, hogy Dinamit valaha kiállításon „mutogatja bájait” vagy coursingen felhőtlenül vágtázik a műnyúl után. Semmi ilyesfajta tervem nem volt vele, az volt csupán az elsődleges célom (a mai napig is), hogy egészséges, boldog és kiegyensúlyozott élete legyen.
A sors mégis úgy hozta, hogy a coursing, a nyúlkergetés hozta meg számára a teljes feloldódást és kiteljesedést.

Dínócska nagyon különleges személyiség. Az első látásra távolságtartó, észrevétlen, riadt tekintetű whippetlány mögött, egy hihetetlenül értelmes és érzelmes; odaadó, őszinte és kedveskedő csodalény rejtőzik.

A hangos, ingerült szót nem szereti és nem is érti – bármit elmondhatok neki nyugodtan, halkan, issza a szavaimat és mindent megtesz nekem.

Imád feküdni, aludni, pihengetni, sohasem tesz felesleges mozdulatokat.
Ő egy igazi bújós, kényeztetni való lustaság.

Energiáját a coursing pályára tartogatja, ahol újra és újra bebizonyítja, hogy miért is kapta a Dinamit nevet.

Amikor egy pillanatra azt hiszem, hogy már nincs benne több erő és energia, hogy kiadott magából mindent, akkor Dina képes rátenni még egy lapáttal és berobbanni.

Életem egyik legnagyszerűbb döntése volt, amikor Dinamitot befogadtuk az életünkbe.

Ez a jólelkű, szeretetreméltó lény teljessé tette az életünket, mi pedig az övét.